12 évesen kezdtem el kutyázni, akkor még csak nagyon hobby szinten: kutyaiskolában töltöttem a hétvégéket, és egyre többet és többet tanultam a kutyák viselkedéséről, arról, hogy mit miért tesznek, mi motiválja őket, mire hogyan reagálnak, megtanultam olvasni a testbeszédükből.

2015-ben mentem ki először az Ebárvaházhoz, kutyasétáltatás céljából. Mivel akkor épp nem volt munkám, bőven jutott időm a menhelyes kutyusokkal is foglalkozni a sajátjaim mellett. Új élményt adott nekem ez az egész, hiszen az Ebárvaház első látásra sem átlagos menhely. Itt tényleg mindenki a kutyákért él, ez a tökéletes menedék egy megtört léleknek, aki itt szellemileg, testileg felépül, meggyógyul, hogy utána teljes értékűen kerüljön a számára legjobb gazdihoz. Minden embernek azt kívánom, hogy olyan munkahelyen dolgozzon, ami tulajdonképpen a hobby-ja és feltölti energiával. Ahol érzi, hogy “Ezért érdemes élni”.