Kiskoromtól kezdve igazi kutyabarát vagyok, először nagyszüleimnél aztán szüleimnél mindig voltak kutyáink. 2011 óta foglalkozom aktívan kutyamentéssel, ekkor kerültem önkéntesként a Siófoki Menhelyre, ahol 2013-ig segítettem a menhely munkáját. 2013 őszén férjemmel közösen megalapítottuk az első saját menhelyünket, amit most már önállóan vezetek. Azóta szinte minden szabadidőmet itt töltöm és igyekszem minél több törődést és…

Körülbelül 22 éve kezdtem el önkéntesként dolgozni menhelyen, ahol sokat segítettem a kutyák rehabilitációjában. Dolgoztam kutyaiskolában, ahol saját és más kutyák képzésével foglalkoztam – munkakutya képzésben is részt vettem. Immáron ötödik éve tartozom az Ebárvaház csapatához.

Igazi kutyás családban nőttem fel, így már kisgyermek korom óta kapcsolatban vagyok kutyákkal.  Hobbi kutyásként kezdtem, majd a Kántor című film után határoztam el, hogy fejlesztem a magam és a kutyák kapcsolatát. Később a katonaságnál is kutyás határőr voltam. Onnan átkerültem a BM állományába. Itt 10 éves pályafutásom alatt dolgoztam járőr, nyomkövető, szagazonosító, kábítószerkereső illetve…

Gyerekkoromtól kezdve kutyák, és más állatok között éreztem igazán elememben magam szívesen gondoskodtam róluk. 2012 óta teljes odaadásommal munkálkodom az állatvédelem területén. sőt az otthonomat is sok mentett kedvenccel osztom meg. Örömmel csatlakoztam immáron 2 éve az Ebárvaház lelkes csapatához, hogy minél több kutya sorsát fordíthassuk jobbra.

Nagyon fiatalon rájöttem, hogy engem a kutyák és természetük érdekelt leginkább, így amint tehettem állatvédő szervezeteknél kezdtem el önkéntesként, illetve később teljes munkaidőben dolgozni, majd 2016-ban csatlakoztam az Ebárvaház csapatához. Sikeres kutyakiképző vizsgámat 2017-ben szereztem meg és azóta is aktívan foglalkozom munkakutyákkal.

Mindig is szerettem az állatokat, és gyerekkoromtól fogva volt kutyusunk. Viszont igazán az életemben akkor történt óriási változás, mikor az EbÁrvaházba elmentem kutyát sétáltatni. Valahogyan mindig ódszkodtam az ilyesmitől, egy átlagos ember behunyja a szemét és nem gondol bele az élet ezen szomorú oldalába. Az árva kutyusokat sokszor láttam mindenféle oldalon, de személyesen nem látogattam…

Andreas Seifert vagyok, Münchenben élek. Mivel egy kis lakásban nőttem fel, soha nem volt lehetőségem arra, hogy legyen állatom. Voltak mindenféle ötleteim, hogy lehet ezt megvalósítani (pl. tyúkokat tartani az erkélyen, stb.) de néhány guppin nem jutottam túl sohasem. Ennek ellenére nem vesztettem el az érdeklődést az állatok iránt. Ha egy kutyával találkozom, azok ezt…