Andreas Seifert vagyok, Münchenben élek. Mivel egy kis lakásban nőttem fel, soha nem volt lehetőségem arra, hogy legyen állatom.
Voltak mindenféle ötleteim, hogy lehet ezt megvalósítani (pl. tyúkokat tartani az erkélyen, stb.) de néhány guppin nem jutottam túl sohasem. Ennek ellenére nem vesztettem el az érdeklődést az állatok iránt. Ha egy kutyával találkozom, azok ezt rögtön megérzik rajtam és mindjárt barátok leszünk. Legutóbb például Ádázzal barátkoztunk meg, róla a gazdája azt mondta, hogy szét fog engem szedni, mindenki legnagyobb megdöbbenésére egy ugatáson és szaglászáson kívül nem történt semmi.
Mondhatom, hogy értek kutyanyelven. Ezért is segítek nagyon szívesen az Ebárvaház csapatának abban a sziszifuszi munkában, amibe belevágtak.