Mai szomorúságunkban – megint visszakerült egy kutyus, „gazdi” megint hazudott, megint ott volt a következő kölyök kutya, aki ha felnő, majd megint feleslegessé válik ……na de ne folytassam – egy csodálatos levél vigasztalt minket . Kolléganőm a minap kérdezett Elly felől, róla már régen nem kaptunk hírt . Elly egy rettenetesen félős , nehezen megnyíló , sok-sok türelmet igénylő, de csodálatos kutyusunk volt . Melinda , a „fostikákra „- ahogyan mi neveztük őket – specializálódott kolléganőnk rengeteget foglalkozott vele , mígnem Elly nálunk az újonnan érkező „fostikák” mentorává vált. Ő „mondta el „nekik , hogy ne féljenek, itt már nem bántja őket senki, itt jó dolguk lesz, szeretni fogják őket , innen már csak felfelé van …….
Szóval Ellykénk most írt nekünk és mi nem tudjuk, sírjunk, vagy nevessünk örömünkben . Köszönjük !!!
Kedves Alexandra és Ebárvaház!
Nagyon régen elköltöztem már tőletek, de annyira izgalmas volt az életem, hogy nem értem rá jelentkezni
Először is, tudatom veletek, hogy nagyon boldogságos életem van itt az új falkámban A gazdimmal nagyon szeretjük egymást – de már nem pisilem össze magamat, amikor meglátom :-)) Azt mondja, hogy cuki, okos és szép vagyok. A család többi tagjával még nagyon majrés vagyok, bár sokszor egy Apának nevezett ad enni, hogy jobban megbarátkozzunk. Ha nincs rajta sapka vagy kapucni és napszemüveg, akkor tulajdonképpen ő is nagyon barátságos velem
Minden nap megyek egy órát sétálni, most hogy hűvösebb van, naponta kétszer is, kicsit rövidebbet. Okosan, póráz nélkül megyek, és a gazdival nagyon figyelünk egymásra, első szóra szót fogadok, így minden rendben van. A pórázon inkább csak tekergek, meg teperek, kaparok…. nem nagyon szeretem
Boldog vagyok, hogy véget ért a nyári zivataros időszak, azt nagyon utáltam, sokat dörgött, villámlott, és akkor nagyon féltem… mindig bekakiltam és bepisiltem a lakásba… A gazdim azt mondta, irtó mákos vagyok, mert lehet, hogy más már visszavitt volna, de ő persze nem, szerencsére végtelenül türelmes velem. Pedig a telekről kétszer is megszöktem, a dörgés miatt… egyszer két napot kint is éjszakáztam, de aztán tűvé tettek értem mindent, és meglettem. Még egyszer elvesztem, de akkor már ismertem a környéket, mert sokat sétáltunk és fél óra után hazajöttem. A gazdi mérges volt, hogy milyen butuska vagyok, hiszem tiszta kék volt az ég… Van két cica barátom is, az egyik marha jó fej, kint maradt velem a kertben a viharban, amíg a gazdiék nem értek haza, pedig bemehetett volna a cicaajtón…. Gazdi szerint sok kétlábú irigykedne egy ilyen barátra, aki nem lécel le a bajban, amikor megtehetné! A másik barátom is kedves, bár néha elfoglalja az ágyikómat. A gazdi szerint rendet kéne tennem, de hiába, túl vajszívű vagyok…
Orvoshoz egyszer-egyszer elmegyünk egy szurira, a következő decemberben lesz, valami kennelköhögésre, bár már azt sem tudom, mi az a kennel A szúnyogokra havonta kapok egy májkrémes falatkát. Lehet, nem a májkrém miatt nem bántanak, hanem a kemény miatt, ami a májkérmben van, de mindegy is
Küldök pár képet is, így nézek ki mostanában, meg egy nyári videót, ahogyan fürdök, nagyon szeretek pancsolni!
Remélem, Ti is jól vagytok, és sok kutyusnak szereztetek gazdit! Én nagyon köszönöm, ,hogy olyan sokáig gondoskodtatok rólam, és szerettetek, mindig hálás leszek nektek!!!!
Megérte, mert sokat kellett ugyan várnom, de most már csuda boldog és biztonságos életem van!
Sok csóválást és ölelést küldök!
Üdv,
Elly