Szevasztok, Gülüke vagyok! A többiek úgy tartják itt rólam, hogy egy elèg vagány kanocska vagyok. Meg kell tartanom az imidzsem, szóval elèg hangosan tudom követelni, az engem megillető simogatást, ha pedig sétáról van szó, nem ismerek kegyelmet. Sok itt a szèp kutyalàny, de vetélytársak is akadnak bőven, őket azért kordában kell tartanom, bàr az én szeretett gondozóim emiatt mindig megszídnak. A cicàk egy furcsa népsèg…velük is elszoktam beszèlgetni -jó hangosan- muszàj lefektetnem velük is a szabályokat, de ha esetleg az új családomban lenne egy ilyen purrogó szőrgombóc még talán azon is elgondolkodnèk, hogy kompromisszumot kössek. Néha azt álmodom, hogy eljön èrtem a gazdi…akkor pedig mindig elhatározom, hogy ha sok időt töltünk majd együtt, igyekszem halkabban lelkesedni a pocaksimiért. Gazdi, itt vàrlak: a te Gülükéd
(A kèphez, amihez modellt ültem, csak annyit szólnék hozzá, hogy ígérem új otthonomban, nem fogok beleülni a viráglàdába, de én lennék anya legszebb virágszàla)
