Levelet kaptunk Ivánka gazdijtól, fogadjátok szeretettel:
A kutyika teljesen belakta a portát, és gyorsan tanul. A családban mindenki szereti, és ő is odavan mindenkiért. Egy héttel az érkezése után már vezényszóra beugrott a kocsiba, persze élvezi, mert minden nap viszem magammal többször a gyümölcsösbe. Már a harmadik napon szabadon volt nappal az udvaron, és egy hét után éjszaka is.
A határban akár 100 méterről is ha behívom, lelkesen szalad hozzám. Nem érdekli a vad, és a macskával is jól megvan első perctől. Szeptember eleje óta járunk iskolába heti kétszer, elég jól kijön a többiekkel, persze ha valamelyik az idegeire megy azt gyorsan lemorogja, de ezzel nincs semmi gond. A suliban simán odamegy életében először látott férfiakhoz egy simogatásra, teljesen fesztelenül mozog. A legmeglepőbb, hogy minden idegent megugat aki gyalog jön hozzánk. Az igaz, hogy tisztes távolból, de hangosan jelez. Eddig sem volt kapucsengőm, de egy darabig megint nem veszek. A nagy melegben bemegy a bokrok alá ahonnan mindent lát, ás magának egy figyelő árkot, és ott hűsöl. Most ennyit sebtiben, minden nap írhatnék, mert mindig valami új dolog amit megtanult. A félénkségét még nagyon soká fogja levetni, de lehet valamilyen szinten soha. Hogyha hirtelen mozdulatot teszek felé még mindig elugrik tőlem. Az első napokban ha ő feküdt és közel léptem hozzá a lábammal felugrott. Most a lábammal is simogathatom, akár cipővel az is szereti. Én úgy gondolom, hogy kevés helyen lett volna jobb helye mint nálunk, minden nap jóízűen eszik, mindig többet adok neki mint amennyit meg bír enni, és a maradékot egy óra múlva elveszem. A családban senkinek nem okozott csalódást.
Most ennyit, még jelentkezem.
Üdv
V. Tamás
