Charlie sajnos elment… Gazdis éveit váratlanul szakította meg a betegség…
Laci, gondozója búcsúzik az EbÁrvaház nevében régi lakónktól…
” Ó Charlie,Te kis gézengúz! Hát itt hagytál minket….
Mi pedig itt állunk értetlenül,kémlelve a sors akaratának miértjét, s kétségbeesetten próbáljuk összébb húzni a lelkünkben tátongó hatalmas űrt,amit hagytál magad után!
Emberekhez való ragaszkodásod,egyenesen legendás.
Istenkém! Micsoda öröm volt számunkra,mikor második nekifutásra végre rátaláltatok egymásra álmaid(s álmaink) gazdijával.
Már-már azt hittük,ilyen csak a mesében van,ez pedig a boldog befejezés és ezután már csak a „boldogan éltek,míg meg nem haltak” végszó jöhet a Ti közös életetekben.
…de nem így…
Mi és szerető gazdid,hosszú,boldog életet szántunk Neked.
A sors galád kegyetlensége,hogy mégsem kaphattad meg.
Vigasztalhatatlanok vagyunk mindannyian!
Az „aorta anaeurisma”,sunyi,alattomo
Egy fő ér elpattan és egyszerűen nincs segítség,hiszen a cseppnyi rendelkezésre álló idő alatt, képtelenség megállapítani hol vérzik belülről a kis beteg,nem hogy beavatkozásra maradna idő .
Jómagam is éltem át hasonlót,ezért tökéletesen átérzem a Gazdi kétségbeesett tehetetlenségét és a mérhetetlen szomorúságát!
Osztozunk gyászában és csak remélni tudjuk,hogy közösen sikerül valamennyire gyógyírt találni fájdalmára.
Isten veled Charlie, Te nemes szívű,jámbor eb!”
