Találtam ezt az írást – németül volt. Megpróbálom viszaadni lényegét, mert tulajdonképpen elmondja, hogy MI miért is dolgozunk . Remélem sikerül jól átadni is minél többen megértitek.
Nézd, hogy húz az a kutya…” – mondják… „Alig tudja megtartani…” – mondják… „Nem nevelték túl jól …” – mondják….. „Hogy ugat !” …. „feszült és zavart ” gúnyosan húzzák el a szájukat… és elfordulnak…. mert…ők nem tudják…. Nem tudják, hogy az ő világa valaha nagyon kicsi volt… hogy bezárták… egy gyepmesteri telepre……. túl sokáig. Nem tudják, hogy hosszú út vezetett idáig… és hogy néha túl nagy ez a világ… hogy minden nap újra és újra új ez a világ… hogy minden apró változás gyakran egy lépés vissza… hogy nem is kellene már élnie… tulajdonképpen. Hogy szüksége van a mozgásra… hogy érezze a szabadságot, amit oly sokáig hiányolt… hogy annyira szüksége van az érintésre, a közelségre… amit soha nem kapott meg. Nem tudják, milyen hosszú volt ez az út… a félelem minden kis nesztől … csak egy harkály… az a kopogás… a bizalom útja… csak úgy kimenni gazdival az erdőbe. Ők semmit sem tudnak ezekről az apró lépésekről…leküzdeni a félelmet. Nem, ők nem tudnak semmit. Hiszen nem látják, mennyi szeretetet hordoznak magukban az ilyen kutyák. ….milyen sokat tesz, ad, ajándékoz…… hogy mosolyt csal az emberek arcára a varázslatával… Nem, nem látják… nem tudják… ítélkeznek…meg- és elítélnek….. gyakran… túl gyakran… Nem szánnak időt arra, hogy odanézzenek… hogy valóban lássák… hogy ő csak szeret… „Ez megőrült !” Talán éppen ők azok, akik nem tudnak mit kezdeni az érzéseikkel… , s amikor ezek újra utolérik őket, csak úgy pezsegnek belőlük… féktelenül…. Nem ismerik a kutyákat… nem ismerik a csodálatos lelküket, nem ismerik az egyedi természetüket…. AZ ÉN KUTYÁM … egy kedves bolond ! És hős ! Ők hatalmas hősök számomra…és mindenki számára, aki ismeri őket… Hogy idáig eljutottak…. s hogy mi vagyunk azok, akik velük együtt járjuk ezt az utat… ami nem volt könnyű… nem könnyű… mégis tele van szeretettel! Mi vagyunk azok, akik minden nap újra büszkék vagyunk rájuk… a kis és nagy lépésekre és arra, hogy mindezt hogyan vészelték át… mindannak ellenére, amit megtapasztaltak….. Egyedülálló. Hálásak mindazért, amit tanultak… az életről, az emberekről… és önmagukról… És soha ne felejtsük el… minden kutya mögött erős gazdik állnak !
