Az elmúlt másfél hónap szomorú mérlege:
12 örökbe adott kutya;
12 új kutya;
5 visszakerült kutya….
Nem valami fényes.. 
Főleg, mert naponta több hívást, emailt kapunk, hogy segítsünk, mert elköltöznek, mert elaltatják, mert nincs már neki hely..mert…mert…
És a vesztesek: Lilu, Frédi, Mafla, Ranielle és Cilike- akik visszakerültek, mert hibáztak (vagy nem..) és nem volt több esély..Mert nem volt több idő.. Az okokat nem firtatjuk már..Volt ahol valóban nem az új gazdi volt a hibás, mert mindent megpróbáltak, ge bizony volt, ahol igenis hibáztak és lett volna megoldás…Már mindegy..itt vannak..szomorúak..Nagyon kellene nekik egy olyan család, ahol adnak nekik időt, ahol foglalkoznak velük, szeretik őket és nem várják, hogy azonnal minden tökéletesen működjön, hiszen egy menhelyi kutyánál ez szinte soha nem így van, formálni, tanítgatni kell őket és persze nagyon szeretni!
Így állunk most..a kétségbeesés szélén..Rengetegen várnak, de alig van valaki aki segítene.
Mi azért küzdünk, minden nap, de egyre nehezebb..Miattuk csináljuk…értük,akik minden reggel ugatva, farokcsóválva várnak minket a kennelben és alig várják,hogy megkapják azt a napi kis figyelmet és szeretetet amit az időnk enged.
Igyekszünk,de ez is kevés..Többet érdemelnének..Sokkal többet..
