A Julius-K9 Magyarország hivatalos weblapján jelennek meg olyan cikkek, melyek a mi munkánkkal kapcsolatban is információval szolgálnak a külvilág felé… Megosztjuk veletek a lenti cikket is, nagyon jó!
Az állatmenhelyek, állatotthonok többsége sok esetben kéri állatszerető emberek támogatását…
Vagy azért, mert nem tudják elhelyezni a sokadik szaporítótól mentett kutyát, vagy mert a bántalmazott idős eb kizárja a külvilágot a kennel sarkában kuporogva, vagy éppen a két napja mentett minden órás kóborka örvendezteti meg őket 8 pici élettel.
Rengeteg olyan helyzet van, amelyben szükség van azon kutyások segítségére, akik felelősen átmeneti otthont tudnak biztosítani a négylábú árváknak, amíg rájuk nem talál a nagy Ő a végleges gazdi személyében. Ezzel nem csupán esélyt biztosítanak egy másik elhagyott léleknek, hanem az egyik legfontosabbat adják az “ideiglenes családtagnak”: a HOZZÁD TARTOZOM érzését. Mert bizony, ahogy mi humanoidok sem vagyunk teljesek egyedül, magányosan, szeretet nélkül, úgy a kutyáknak is egyik alapvető szükségletük tartozni valakihez. Ideális esetben ezzel együtt jár a kétlábúba vetett bizalom, a biztonság érzése, a feltétel nélküli szeretet, és ezeket tapasztalhatja meg egy árvácska egy átmeneti otthonban.
“Nézd már, de sokan vagyunk!” Brill az állatotthonban
Bár a jól működő menhelyeken mindent megtesznek a bekerülő kutyákért, és az ebeknek minden napra jut séta, játék, simogatás, de sokszor 30-40 vagy még több társukkal kell osztozniuk a gondozók és önkéntesek szeretetén.
Ami pedig a legnagyobb különbség egy otthonhoz képest, az a kennellét. Na ez az, ami a kutyák zömét előbb vagy utóbb megviseli.
Vannak, akik jól tolerálják, hiszen a menhely kenneljében végre nyugalomra lelnek: ott nincs bántás, fájdalom, éhezés, csak biztonság és békesség. Viszont hosszú távon a legalkalmazkodóbb kutyáknál is jelentkeznek a saját gazdi hiányának tünetei, például csökkenő energiaszint, elhízás, levertség formájában. Szívbe markoló érzés látni egy korábban energikus, vidám kutyát, ahogy szépen lassan feladja a reményt… Márpedig mindig vannak, akik valamiért “beragadnak”, vagyis problémamentességük ellenére sokáig nem talál rájuk az igazi.
Boldogsááág! Brill ideiglenes otthonában
A másik véglet, amikor egy alapvetően jó természetű kutya idegeit megviseli a folyamatos bezártság, és hiperaktív vagy „hisztis” lesz, legrosszabb esetben a neurózis tüneteit mutatja (pl. kényszeres mozgások, nyáladzás, agresszivitás). Ezt az állapotot mielőbb meg kell szüntetni, amikor a kutya még visszabillenthető a normális kerékvágásba. Ehhez azonnali környezetváltozásra, vagyis átmeneti családi környezetre van szükség. Ehhez pedig ideiglenes befogadókra!
Önzetlenség, felelősségtudat és elkötelezettség szükséges ahhoz, hogy valakiből jó ideiglenes befogadó váljék. Általában olyan kutyások vállalkoznak a nemes feladatra, akik tapasztaltabbak, saját kutyájuk mellé vagy falkájukba fogadnak be egy árvácskát, így biztosítva számára a normális otthoni környezetet, és betöltve az oly áhított gazdi szerepét. Persze a saját falka nem alapfeltétele annak, hogy valaki “idimamivá” vagy “idiapuvá”, azaz ideiglenes befogadóvá avanzsáljon.🙂
Bárkiből lehet jó ideiglenes, ha már elkutyult, van kutyás tapasztalata, megfelelő körülményeket tud biztosítani, és elég időt tud szánni egy mentettkére. Szép feladat ez, hiszen nem csak az ideiglenesen befogadott kutyusnak, de egy másik, mentésre váró árvának is új esélyt adhat ezzel.
A befogadás időtartama változó, akár 1-2 nap is életmentő lehet, amíg a szervezet megoldja az eb elhelyezését, de több hónapig is eltarthat, így ezt minden esetben előre egyeztetni kell annak függvényében, hogy mit tudunk felelősséggel bevállalni.
Azzal azonban legyünk tisztában, hogy ideiglenes gazdinak lenni egy jelentős kockázatot rejt magában: miszerint bármikor “bebukhatjuk” a mentettkét! 🙂 A legfegyelmezettebb befogadóknál is megesik, hogy beleszeretnek a védencükbe, és ideiglenesből állandóvá válnak: az Igazivá! Nagy eséllyel egy ideiglenessel kevesebb, de egy boldog gazdis kutyaélettel több, és elvégre ez a végső cél.
Ha eddig még nem volt bátorságod belevágni, jelentkezz a lakhelyedhez közel eső vagy számodra szimpatikus menhelyen, menj el önkénteskedni, sétáltatni, ismerkedj a kutyákkal, és ha készen állsz, légy Te is ideiglenes befogadó! Mi a Julius-K9-nél Tárnokon az Ebárvaház kutyusaival szoktunk közös programot szervezni, illetve többen választottunk közülük négylábú társat – nem csak ideiglenesen.
BBK
