……..Őt is át kellene vennünk rehabilitációra – nagyon fél és talán segíthetnénk rajta – DE SAJNOS Timi és Dia 
– az utóbbi időben mintha koncentráltan történnének a dolgok, hogy visszahoznak a gazdik örökbefogadott kutyusokat- pld . : „vissza kell adnunk mert – „mégsem jön ki a kutyánkkal, pedig először úgy tűnt ” , „szökik” , „mászik”, „ás „……..”ja, és ha lehet , kérnénk egy „cserekutyát „, mert most másfél év után rájöttünk, hogy bár nagyon szeretjük , de visszaadnánk és másikat kérünk” ……..brrrrrrrr.
Ilyenkor kultúrlénynek kell megmaradni és nem lehet elküldeni az illetőt melegebb éghajlatra, pedig nagyon szeretném. Nem lehet, mert akkor talán nem adja ide a kutyát – pedig már biztos, hogy nem szereti, mert ha szeretné, fel sem merült volna, hogy visszaadja ……..de adja csak vissza, hiszen a kutyának nem jó, ha olyan helyen van, ahol nem szeretik. Hát ebbe bele lehet bolondulni .
EZÚTON KÉREK SZÉPEN MINDEN LEENDŐ GAZDIT: nagyon fontolja meg, hogy mit vállal, amikor egy menhelyről kivett kutyust magához vesz . Ők nem tárgyak, érző lények, akikkel nem történhet ennél rosszabb, mint hogy volt újra egy otthonuk és egyszer csak már megint nincs . Mi nem látunk bele senkibe, aki azt állítja, majd nagyon fogja őket szeretni és mindent igyekszik megadni nekik . Mi a pillanatnyi állapot alapján ítélhetünk és adhatjuk oda – sokszor nehéz szívvel – kis védenceinket.
Kérlek Benneteket, csak akkor vigyétek el őket , ha TÉNYLEG TUDTOK SZERETNI és felelősségteljes gazdik lenni, mert mi szeretjük őket és nekünk nagyon fáj, ami nekik fáj .
És ilyenkor mindig egy kicsit megszakad a szívünk…. Főleg, hogy várniuk kell azoknak akiknek azonnal kellene segítség….
