Levelet váltottunk Madox – most már Maxi – gazdikkal :
Kedves Anikó!
Ígértem Lacinak, hogy írunk és küldünk képeket Ma(do)xi kutyusról. Nem véletlenül nem tettük eddig.
Készültünk megmutatni kardiológusnak, ez megtörtén február 26-án. A diagnózis: súlyos aorta szűkület, ami már maradandó károsodást okozott a kamrában, megvastagodott a fala. Nem lehet ballon behelyezéssel próbálkozni. Azon kívül, hogy egy vagyon lenne, itthon nincs orvos se nagyon, aki vállalná, de nem valószínű, hogy túlélné, mert ehhez is kellene az altatás. Marad a gyógyszeres kezelés élete végéig. Közben küzdöttünk, a fel-fel lángoló hasmenéssel is. A kardiológus megmérte, 34 kg volt, az nagyon kevés. Javasolta, nézessük meg, nincs-e hasnyálmirigy alulműködése. A vizsgálatot végző orvos azt mondta, több év alatt egyetlen ilyen esetet sem mutatott ki labor vizsgálattal, nézzünk Giardia fertőzést is. Neki volt igaza. Most már a kúra ismétlésénél tartunk, mert 12 nap tünetmentesség után megint ment a hasa. De annyit elértünk, hogy elkezdett hízni, nagyon megszépült és hatalmas az étvágya. Most már kicsit mi is bizakodóbbak vagyunk, és a sok hasmenés arra volt jó, hogy elterelte a figyelmet a szívbetegségéről. Maxi egyébként boldogan éli az életét. A „hisztije” még nem múlt el, de sokat javult, szerintünk azért , mert végre felszívódik a zsír a szervezetében és ez jó hatással van a hangulatára. Kezdettől nem tudott labdával mit kezdeni, de ment utána, nem vette a szájába, nem tudott játszani. Most már ez is kezd változni, bár lassan, de kezd úgy viselkedni Maxi, mint egy hétköznapi blöki. Mindannyian imádjuk, jó, hogy velünk van.
Küldünk képet is, bár a legaranyosabb unoka-Maxi képeket nem küldhetem el, mert közösségi oldalra nem adhatjuk oda.
Fonyódi Zsuzsanna, Bíró Lajos és a fiam , Urbán Balázs
Üdvözlettel,
Kedves Zsuzsanna,
nagyon szépen köszönöm a híreket- azt gondolom, Maxi nagyon boldog lehet ( és mi is azok vagyunk ) , hogy ilyen gazdikra talált . Köszönjük szépen, hogy így gondoskodnak róla és sajnáljuk, hogy ilyen rossz hírek is akadnak – a mi kardiológusunk nem volt ilyen alapos ☹ – sokszor sajnos az a tapasztalat , hogy a „menhelyes” kutyusokat kicsit fél vállról veszik az állatorvosok , tisztelet a kivételnek . Nagyon boldogok vagyunk, hogy Maxinek ilyen gondoskodó és felelős gazdik jutottak és hogy így szeretik őt.
Ahogyan talán már a telefonban is meséltem, nekem is van egy – igaz, már 12 éves – beteg német juhász kutyusom, akire azt mondta az állatorvos , hogy a csípő – és könyök műtétje reménytelen , ezért most nálam éli napjait és próbálom könnyebbé és fájdalom mentessé tenni az életét. Remélem sikerül és rajta látom, hogy még élvezi az együtt töltött időt .
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy én maximálisan értem , hogy Önök miért tartottak ki Maxi mellett a tudott betegsége ellenére is , de mégis végtelenül hálás vagyok, és nagyon sok erőt ad a munkánkhoz a tudat, hogy ilyen emberek rajtunk ( fanatikusnak és sokszor bizony bolondnak mondott ) állatvédőkön kívül is léteznek .
Köszönjük szépen 😊
és csókoltatjuk Maxit , kívánjuk neki, hogy még sokáig élvezhesse a boldog gazdis létet !
