Sziasztok Marley vagyok! Fiatal korom ellenére a menhely falai jelentik számomra a menedéket, nem nagyon ismerek mást. Ebárvaházhoz kerülésemkor nagyon sok szeretetet és odafigyelést kaptam és kapok azóta is. Azonban valami még nagyon hiányzik. A család. Az, hogy én is részese lehessek és beilleszkedhessek az igazi Otthon melengető környezetébe. Nagy termetemnèl csak a szívem hatalmasabb. Nèha mèg hebrencs vagyok, sokat kell tanulnom, de ha a Gazdi kellő türelemmel tanítgatna és kutyasuliba is ellátogatnánk, mindent megtennék, hogy okos, művelt kutyusa legyek! Mindennap egyre nehezebb visszatérni a kennel rácsai mögé… Egyre szomorúbban, de kitartóan figyelem, hátha ma érkezik meg értem a Gazdi. Esténként, elalvás előtt pedig arra gondolok, talán majd holnap végre megpillantom Őt. Tudom, egy nap én is igazi gazdis kutyus leszek!
Addig is sok pacsit küldök mindenkinek:
Marley
