Mire tanítanak bennünket az idősebb kutyusok?

Ahogy múlnak az évek, a gazdi és a kutya közötti kapocs egyre szorosabbá válik. Minél idősebb a kutya, annál mélyebb és őszintébb szeretetettel fordul családja felé. Ezáltal mi is kedvesebbé válhatunk, s több megértéssel fordulhatunk társaink felé – legyenek bár két- vagy négylábúak.

Amikor magadhoz veszel egy öregedő állatot, a Te életedben is fordulópont közvetkezik be. Ha menhelyről fogadod örökbe, nem tudhatod, mi mindenen ment keresztül azelőtt, hogy odakerült volna. Talán volt valaha egy szerető családja, de lehet, hogy már hosszú ideje az utcán kóborolva tengette napjait, miközben elszállt felette az idő. Azáltal, hogy befogadod otthonodba és biztonságot nyújtasz neki, finom étellel táplálod, játszol vele és megsimogatod, új élettel ajándékozod meg. Reménykedve vártmindaddig, s Te valóra váltottad álmát.

Könnyen illethetnénk az idős kutyákat az „öreg” jelzővel, de a korral egyfajta bölcsesség is jár. Ahogy mi emberek haladunk előre utunkon, éveink számának növekedésével egyre több tapasztalatot szerzünk, és mindazon élmények, melyeken a különböző élethelyzetekben átestünk, egy-egy emlékkel gazdagítanak minket. Nincs ez másképpen az ő esetükben sem.

Az idős kutyák magukat adják, mindig, minden körülmények között. Nem korlátozzák őket mások elvárásai, nem ítélkeznek mások felett. Nem foglalkoztatja őket, vajon mások mit gondolnak róluk. Egyszerűen élik mindennapjaikat, örülnek, amikor szeretett családjuk közelében lehetnek, s részt vehetnek a közös tevékenységekben. Spontán, önfeledten.

Idősebb korára egy kutya otthonának minden zugát jól ismeri már. Tisztában van a napi rutinnal, tudja, mikor kel fel a gazdi, mikor megy el otthonról, mikor érkezik haza, mikor van a sétaidő, és természetesen mikor jön a reggeli és/vagy a vacsora. Értékelik az élet apró örömeit, hiszen azok mind-mind hozzáadódnak a nagy képhez.

Minden kutya hálás a jó szóért és kedveskedésért, az idős kutyák esetében azonban még erősebben megnyilvánul ez az érzés. Az élet nemcsak a boldog pillanatokról szól, hanem bizony nem várt nehézségekkel is szembetaláljuk magunkat sokszor. Hozzánk hasonlóan bizonyára a kutyák is érezték magukat kétségbeesettnek vagy éppen bizonytalannak egy-egy élethelyzetben, mégsem torpantak meg a kihívások előtt. Ha visszaemlékezünk azokra a pillanatokra, amikor köszönetet mondtunk valamiért, és átgondoljuk, mi az, amiért most, ebben a percben hálásak lehetünk, máris jobban fogjuk érezni magunkat.

Éveik számának előrehaladtával az idősödő kutyák energiaszintja is szép lassan lecsökken. Nincsenek váratlan kitöréseik, viselkedésük kiszámíthatóbbá válik, és egy hosszú, játékkal és rohangálással eltöltött délután helyett gyakran többre értékelik, ha a gazdi lábánál, vagy szorosan mellette összekucorodva pihenhetnek csendben, nyugalomban egy kellemes séta után. Saját életünkben is elengedhetetlen időt szánni egy kis kikapcsolódásra, négylábú barátunk nyújthatja a legjobb társaságot ebben.

A legtöbb idős kutya életében már jónéhány hullámhegyen- és völgyön kelt át. Sokuk rajtuk kívül álló okok miatt kerülnek menhelyre, és hiába szeretnének, nem mehetnek vissza arra a helyre, amelyre valaha otthonukként tekintettek. Hozzájuk hasonlóan gyakran mi is úgy érezhetjük, hogy belecsöppentünk egy-egy helyzetbe, mintha egyszerűen csak sodródnánk az árral, de végül mind kikeveredünk a partra.

Mindnyájan hordozunk magunkban sebeket, amelyeket életünk során szereztünk. Bizalmunk megrendülhetett egy embertársunkban, egy helyzetben vagy éppen saját magunkban… A menhelyen hagyott idős kutyák is megtapasztalták, milyen érzés csalódni valakiben, akiben megbízol, akit szeretsz. De ahogy ők képesek megtanulni újra bízni az emberekben, végtelen türelmükből és hitükből mi is erőt meríthetünk.