Boldogság – kik a boldog emberek, kérdezed. Azt gondolom, van itt egy lényeges különbség: élő, vagy élettelen e a környezetünk. Elvárjuk, hogy tárgyaink tegyenek boldoggá minket, mondjuk egy szép autó, sok lóerővel, egy csodás nyakék, amit minden nőtársunk irigyelhet vagy valami többre vágyunk . Valamire, ami nem ismételhető, ami nem hasonlatos semmi máshoz . Mert a tárgyak ugye pótolhatók, lemásolhatók.
Társaink nem azok . Embertársaink sem, de állati társaink, akik velünk – értünk élnek , hát ők sem. Éppen ez a csodálatos bennük .
Talán egy példával tudom szemléltetni, pontosan mire is gondolok :
egy barátunk, akinek első saját lakása egy panel házban volt , de nagyon szépen berendezte és különösen büszke volt hófehér kőpadlójára az előszobában és a konyhában, mindig arra figyelmeztetett, hogy a cipőnket már lehetőleg a lépcsőházban vegyük le és behozhatjuk ugyan, de óvatosan, hogy semmi kosz ne juthasson a szent területre . Aztán egy esős, sáros , hideg napon megérkezett Bessy . Pontosabban, a Dobermann keverék szukácska csak néhány napot töltött volna ott, a fehér kőpadlón mert a buszmegállóban csak nem maradhatott átfagyva , betegen és lesoványodva . Állatorvos , finom falatok , kutyafekhely a fehér padlón, majd kanapé…….onnantól kezdve mindegy volt a cipő, mert „Bessy után úgyis takarítani kell „ . Majd amikor barátunk azt mesélte átszellemült arccal, hogy azon kapja magát lenn a parkban, hogy mosolyogva nézi ahogyan az ő kutyuskája mindig legelöl fut mert ő a leggyorsabb és a legügyesebb…….akkor tudtuk, hogy szegény fehér kőpadló végleg elfelejtheti a dicső éveket . Kiesett a pixisből .
Szóval mi is tesz boldoggá minket, embereket ? Egy jól sikerült vacsora , ami után elégedetten böfög kis családunk? Egy kiadós takarítás eredményeképp ragyogó lakásunk ? Egy szép új cipő , ruha …..netán egy kocsi ? Meddig is ?
Hallgatom kutyáim elégedett hortyogását esténként. Nézem, amint boldogan futkosnak a mezőn, egeret keresve , fel-fel nézve : ugye ott vagyok még a közelben ? Tudva , hogy bármennyire vádló tekintettel , lehajtott fejjel is néznek utánam amikor elmegyek otthonról , ők örülnek a legjobban, ha csak akár 10 perccel később hazatérek . Ők mindig örülnek nekem – őszintén . Nem érdekből . Nekem örülnek .
Ezért Ti, akik ezt az örömet még soha nem fedezhettétek fel egy élettelen tárgyra nézve , vegyetek magatokhoz egy élő társat – én kutyás vagyok , ezért tapasztalataim alapján ezt a fajt ajánlhatom – és meglátjátok , milyen könnyű örülni, örömet szerezni. Teremteni . Csak néhány boldog pillanatot . Csak egy kis simogatással …
(Üdv.: Bakos Anikó- Eb Árvaház elnöke)
