Nicol!

Kedves kis Önkéntesünk és mondhatjuk, hogy EbÁrvaház családunk tagja (mert már több időt tölt nálunk, mint otthon ), Bogi írt Nicolról egy posztot..ahogy ő látja drága Nicolunkat.

Boros Bogi tollából:

Kedves követők! , mint tudjátok egy pár kutyára már lesújtott a kennellét, most már Nicolra is…

Mikor elkezdtem önkéntesmunkámat a menhelyen még nem volt ott Nicol, később csak annyit hallottam, hogy visszajött egy kutya. Mikor a kutyákat hordtam ki-be mindig csak néztem, nem fogott meg benne semmi. A későbbiekben láttam, hogy a gondozók viszik sétálni és nagyon ügyesen kutyagolt. Arra jutottam, hogy mért is ne megkérdezem a gondozókat, hogy kivihetem-e sétálni és igent mondtak. Első közös sétánk alatt nagyon ügyes volt, másodiknál már megmutatta az igazi énjét a kutyákkal szemben, ott minden erőmet bele kellett tennem, hogy ne menjen a másik kutyához. Mikor kedves Tina elhagyott minket lassacskán elkezdtem Nicollal egyre többet foglalkozni. Kimentem hozzá sokszor a kifutóra és a játszó pajtijához, akivel kint szaladgáltak. Elkezdtem neki az alapokat tanítani és rá jöttem, hogy nagyon okos és tanulni akar. A későbbiekben már azt mondták nekem a gondozók, hogy ne menjek ki Nicolhoz és Marcellhez a kifutóra, mert Nicol roppant féltékeny típus és összekaphat a játszópajtásával .. Lassan már arra eszméltem, hogy nincs kint egy kutyával se a kifutón..ekkor mondták, hogy most már, ha van kint ember, ha nincs Nicol össze kap a társaival a kifutón. Így hát elkezdtem vele egyre többet sétálni. Sokszor jártam be hozzá a kennelbe fésülgetni, illetve tanuljon új feladatokat/trükköket.

Egyszer mikor egy nagy sétáról jöttünk vissza ott állt egy család és Nicollal szeretettek volna megismerkedni. A kisgyerekeknek nagyon tetszett és a szülőknek is, így hát gazdijelöltes lett. Jártak hozzá sokszor, majd eljött az a nap, hogy Nicol gazdihoz ment. Persze én is mentem, mert már akkor a szívemhez nőtt és szerettem volna látni, hogy hova költözik. 2 nap elteltével a család felhívta a menhelyet, hogy bevédi a játékait, még a gyerekek elől is. Kiment a trénerrel, adott tanácsokat, hogy mit és hogy csináljanak. Sajnos másnap újra felhívták a menhelyet, hogy inkább visszaadnák Nicolt. Én nem is tudtam, hogy visszafog jönni és amikor a kennele előtt haladtam el Ő ott volt…Egyből az volt az első hogy kiviszem sétálni. Későbbiekben ismét elkezdtem vele foglalkozni. Megtanult szépen láb mellett sétálni, azt is megtanulta, hogy ne húzzon. Egy nap kíváncsi voltam, hogy hogy ugrik és így a lovardában hátra mentem vele a kiképző pályára, elsőre csak kis akadályon ugrattam, aztán növeltem a magasságot. Megtanult még több trükköt pl.: hempereg, egyik pacsi, másik pacsi, lapít, cikk-cakk, ha ül a kennelből nem jön ki engedély nélkül, illetve a „puff” -ot még tanuljuk. Minél többet sétáltunk annál ügyesebb lett, kocogás is megy láb mellett, ha rohanni kell rohan, ha azt mondod neki, hogy lassan és állj…lelassít majd megáll. Megtanulta nálam, hogy a kis patakba nem ránt bele csak akkor, ha azt mondom neki, hogy mehetsz. A sétánál is csak mehetsz vezényszóra léphet ki láb mellől.

Egyszer amikor az Eszkuláp menhelynél volt sétáltató nap elhatároztam, hogy Nicollal elindulok a tömegbe…Séta elején egyszer kellett kizökkenteni a „rossz viselkedésből Utána már mehetett a laza pórázas séta.

Bízok benne, hogy lassan szépen el fog tudni haladni egy kutya mellett anélkül, hogy ő „őrjöngene” . Sajnos Nicol kezdi egyre rosszabbul bírni a kennellétet, egy olyan gazdi kellene, aki szereti a kihívásokat és aki képes megtenni mindent érte, hogy ne kelljen újra visszahozni. Ha tanulásról van szó Nicol elszánt kutyalány, imád sportolni, sok kutyássportot kilehet vele próbálni, akár versenyszerűen is.

Egy szóval bízók benne, hogy végre Nicolra is rámosolyog leendő gazdája, mert kezd elzárkózni… Nem érdemli meg, hogy tovább éljen a rácsok mögött Ő csak szeretetre és törődésre vágyik