Igyekszünk Nektek napi jó hírekkel szolgálni újra és újra és különösen óvakodunk attól, hogy a „bukott” gazdikat pellengérre állítsuk . DE !!! Néha mi sem bírjuk cérnával és kifakadunk:
Tegnap, az egyik kedves kis önkéntesünk szülinapi kutyasétáltató bulijába csöppent bele nagyon kedvesen egy elégedetlen „úr”, aki közölte : hozzuk el, a tőlünk örökbe fogadott kutyát azonnal, mert szökik – és különben is csak a gyereké volt, aki már nincs vele …..
hmmm
szóval én részemről nagyon sajnálom a „gyereket” és remélem, sokkal jobb helyen van, mint ennél az embernél.
Bellát természetesen elhozzuk , gazdi fekete listára kerül.
Ma pedig egy tavaly szeptemberi örökbefogadónk hívott nagyon kedvesen, hogy a kutyát visszaadná, mert „megkapta” a náluk egy építkezésen segédkező rokonukat. Hogy a szerencsétlen Pici csak a családot próbálta védeni az általa vélt betolakodótól, aki egy talicskát tolva talán emlékeztette volt gazdájára , aki nagyon rossz körülmények közt tartotta, hogy trénerünk szívesen segít, adjanak neki egy esélyt……
igen, várjon egy pillanatot, hangzott a telefonban , majd mintegy 5 másodpercnyi konzultáció után a kedves párjával , az ember közölte, most rögtön hozza vissza a kutyát .
Nos , itt és most szeretném még egyszer felhívni minden jövendőbeli örökbefogadónk figyelmét , hogy a menhelyi kutyusok , mint egyébként minden érző lélek NEM TÁRGYAK!!!! Nincs garancia arra , hogy ők mindig mindent tökéletesen fognak csinálni, arra törekedve, hogy a gazdi tetszését elnyerjék. Nincs garancia arra , hogy ők majd tökéletesen megfelelnek minden elvárásunknak . Csak egyre van : hogy ők önzetlenül és feltétel nélkül szeretni fognak minket és – ezekkel a magukat gazdinak nevező lényekkel ellentétben – soha nem hagynának el .
És még annyit a kedves urakhoz és hölgyekhez : személyesen azt kívánom nekik, az élettől kapják vissza mindazt , amit most kiérdemeltek – majd talán egyszer ők is elkövetnek valami olyan „hibát”, ami miatt le lehet mondani róluk . Remélem……
