Aranyka rettegő kis lélekként érkezett hozzánk, majd hamarosan ideiglenesbe költözött Rita kollégánkhoz, mert rehabilitációjához állandóságra és családi légkörre volt szükség. Később megpróbáltuk újra a menhelyre visszahozni, mert már szépen nyitott a világra, velünk is kedves és bizalmasabb lett a kapcsolata, gondoltuk könnyebben talál gazdit. Ő azonban köszönte szépen, a gazdijelöltekből nem kért, csak imádott idigazdiját várta rajongva, sipítva, hűségesen. Végül 650 napot kellett várnia, hogy idigazdi is biztos legyen benne, bizony Aranyka és ő egymásnak lettek teremtve. Aranyka már boldog, gazdis kutya és elégedett vigyorral a pofiján nyugodtan hajthatja álomra gazdi vállán a kis buksiját- mert bizony éjjel-nappal őrzi az ő imádott gazdiját!
