A kutyák nyelve

A kutyák nyelve Az ősember idején kialakult az ember és a kutya közötti, kölcsönös bizalomra épülő kapcsolat. A kérdés az, hogy az ember fedezte-e fel előbb, hogy a kutya milyen ösztönökkel bír, és őt követve előbb jutott élelemhez, vagy a kutya csapódott az emberhez, mert mindig volt elhullott maradéka, amit ehetett… Ki tudja már? Az életben maradás érdekében egyszerűen függtek egymástól. Gyakran okoz problémát az embereknek a kutyák megértése, az állat különféle közléseinek, érzelmi, hangulati és viselkedésbeli kifejezőeszközeinek – beszédének – helyes értelmezése. Míg mi főleg verbálisan kommunikálunk, addig ők illatokon alapuló testbeszéddel, hangjelekkel, bizonyos testrészük mozgatásával adnak le meghatározott szignálokat. Így közlik gondolataikat, érzelmi és idegállapotukat, cselekvési szándékaikat. Ezt nevezzük kutyabeszédnek. Érzelmeiket nem raktározzák olyan sokáig, viszont nem is fejezik ki olyan hosszú ideig, mint az ember. Ha megismerjük ösztöneiken alapuló jelrendszerüket, megnyilvánulásaikat, akkor lehetőségünk lesz arra, hogy megértsük: mit akarnak közölni. Felismerhetjük, hogy kutyánk mikor fél, mikor agresszív, mikor adja meg magát, mikor akar uralkodni felettünk, mikor szomorú és mikor boldog… és még sorolhatnánk. Mindezek akkor tudnak működni igazán, ha nem ruházzuk fel őket emberi tulajdonságokkal, nincsenek korlátozva mozgásukban, nincsenek láncra kötve vagy kennelben tartva huzamosabb ideig. Saját magunk és kutyáink érdekében próbáljuk meg tiszteletben tartani, hogy ők más fajhoz tartoznak, és az együttélés érdekében meg kell ismernünk a kommunikációs jeleiket. Hangadások lehetnek: nyüszítés, ugatás, vonyítás, morgás. Nyüszíthet akkor, ha el akar érni valamit, tiltakozik valami miatt, vagy segítséget kér. A morgás lehet játékos, de ez jól megkülönböztethető a fenyegető morgástól, amit vicsorítás kísérhet. Ugat olyankor, ha üdvözöl minket, vagy ha idegent jelez, de játék közben is, illetve ha fél valamitől, vagy a területét védi. Közlési szándékainak elengedhetetlen „kellékei” a fülek, a pofa, a száj, a törzs és a farok. Arckifejezéséből hangulatát figyelhetjük meg. A felfelé tartott fül és farok a magabiztosság és éberség jele, de izgatottságra is utalhat. Ha azonban a felfelé tartott fül vicsorítással, szőrborzolással és szúrós tekintettel párosul, támadási szándékot fejez ki. Előfordul olyan is, hogy minden figyelmeztető jel nélkül támad egy kutya. A lapított fül és has alá húzott farok félelemre vagy ijedtségre utal. Ilyenkor feküdhet a hátára is, és a védtelen hasát mutathatja, vagy ha nem lát kiutat, félelmében oda is kaphat. Amikor ugrál, vakkant hozzá és csóválja a farkát, akkor játékos kedvében van. Ha segítségre van szüksége kutyája nevelésében és megértésében, forduljon szakemberhez, aki megtanítja önt és kutyáját együtt élni és kommunikálni. Hiszen ha okosan tudunk élni velük, nagyon sok örömet okozhatnak az egész családnak, és nem utolsó sorban ők is boldogok lehetnek.  🙂  🙂  🙂