Mivel Brandy, a sokat szenvedett apókánk viselkedése egyre kiszámíthatatlanabb lett és egyre torzabbá vált kedves kis ábrázata, gondolkodóba estünk. Alig 3 hete, hogy a sétáltató napon az öregen észrevettük a rosszat sejtető változásokat. Agresszív volt újra egy egy pillanatra, mint abban az időben amikor az Ebárvaház a gondozásába vette.
Nem sokkal utána egy gazdátlan, hatalmas fekete kutya rontott rá, akitől alig tudtam megmenekíteni. Sem előtte, sem után nem találkozott senki azzal a furcsa, sátáni kutyával.
Megúsztuk, de Brandy pofácskájának állandósulni látszó torzulásai orvosi vizsgálatot sürgettek.
Aznap reggel még ha komótosan is, de cicát kergetett, jókedvű volt és örült, hogy autóban utazhat.
Végig nézelődött a diósdi állatklinikáig majd csóválva üdvözölte az orvosokat is.
A gyors narkózisba páratlan gyorsasággal szenderült bele. Nehezítette a vizsgálatot, hogy száját kifeszíteni is alig lehetett. A röntgen sajnos az agyban és a rágóizmokon előrehaladott daganatokat mutatott, melyek okai lehettek a kutya hirtelen görcseinek.
Az állatorvos eutanáziát javasolt. Döntöttünk és átengedtük Brandy-t a szivárványhídon…
Két szép hónapot kapott élete végén a hosszú magány után. Sétálhatott, simogattuk, más kutyákkal is barátkozott.
Egy saját versemmel szeretnék elbúcsúzni tőle, amit ugyan saját kutyusomhoz írtam, mikor itt hagyott, de úgy vélem, Brandy is megérdemli, hogy egy kicsit az övé is lehessen…hiszen annyit szenvedett, és soha nem volt igazi gazdája…de ő mégis újra és újra ki tudott nyílni, és bízni! Nyugodj békében Brandy! Sosem felejtünk!
„Mikor egy szív utoljára dobban, egy másik darabokra hullik. Az emlékek örökké élnek, s a fájdalom sohasem múlik. Magaddal vitted szívem egy darabját, helyét soha más be nem töltheti, Újjá születve találkozunk még, Te se felejts el keresni!” (Magdi)
Ő az Ebárvaház első elaltatott védence. Viszlát öreg Brandy. Megsirattunk Téged!
