Ugye nem vitatjuk azt, hogy számos híresség imidzséhez hozzátartozik egy kutya. Társállatunk emelt szintű felbukkanása, állandó jelenléte a médiában felbecsülhetetlen érték állatvédelmi szempontból, ugyanakkor segít jobban elfogadnunk az adott politikust is.
George Washington Sweet Lips nevű amerikai vadászkutyájától Obama elnök Bo névre hallgató portugál vízi kutyájáig a Fehér Ház már több aranyos, szórakoztató és nem egyszer erős akaratú háziebnek adott otthont. Mi több, Roosevelt elnök bull terrierje, Peet beleszólhatott a világpolitikába is, mivel egy politikai fogadás során letépte a francia követ nadrágját. Az ügyből kis híján háború lett!
Warren G. Harding amerikai elnök airedale terrier fajtájú kutyája igazi hírességnek számított gazdája elnöksége idején, 1921-23 között. Laddie Boy nem csak a hűség megtestesítője volt az USA-ban, hanem ténylegesen is helyet foglalt a kabinetüléseken. Méghozzá a számára elkészített, kézzel faragott székben. Talán ő volt minden idők legnagyobb politikai karriert magáénak tudható kutyája.
A Fehér Ház közösen dédelgetett kedvence a számára rendezett partikon vendégül láthatta a szomszédság kutyáit, miközben a személyzet kutyakekszet szervírozott nekik. Na, ez már azért egy kicsit sok, azt gondolom. Laddie Boyra állandó gondnok figyelt, illetve az újságok gyakran készítettek vele „interjúkat”. No comment…
Egy legenda szerint az elnök halála előtt a kutya három napig állandóan vonyított a San Francisco-i Palace Hotelben, mintha csak megérezte volna gazdája közelgő halálát. Az ohiói Toledóból származó Laddie Boy volt az első kutya, aki az amerikai sajtóban rendszeresen szerepelt. Mondhatni, médiasztár volt.
Nem marad el kutyatartási hóbortjaival Roosevelt elnök sem, aki 1944-ben negyedik elnöki ciklusáért szállt harcba. A kampány hevében megfeledkezett Fala nevű skót terrierjéről, így az induló hajó a házi kedvenc nélkül futott ki. Az elnök állítólag egy másik hajót küldött vissza a kutyáért, mely döntését politikai ellenfelei felhasználták ellene, és pazarlással vádolták. Történt ez ráadásul akkor, amikor tombolt a világháború. Nos, Roosevelt egyik beszédében a vádakra valahogy így reagált: „Önök engem és a családomat, de nem a kiskutyámat kritizálják! Ő ugyanis skót, és minden állítás, mely a pénz elköltéséről szól, bántja a kis lelkét!”
A „Fala-beszédként” elhíresült szónoklat érthető módon nem lendítette előre Roosevelt elnökválasztó kampányát. A politikus kutyájához való kötődése azonban nem volt megjátszott. Az egykor karácsonyi ajándékként családba érkező állat hét évvel élte túl gazdáját, majd testét Roosevelt elnök mellé temették.
Maradjunk még az USA-ban! Richard Nixon szenátort kenőpénz elfogadásával vádolták 1952-ben, amikor Eisenhower elnöksége alatt az alelnöki posztot töltötte be. A rádió és a televízió által közvetített beszédében – amelyet cocker spánieljének neve után „Checkers-beszédnek” neveztek – tagadta a megvesztegetési vádakat, azonban elismerte: „Van egy dolog, amit tényleg ajándékként kaptam és nem vagyok hajlandó visszaadni. A gyerekek szeretik azt a kutyát, és akkor sem szolgáltatom vissza, ha az bűncselekménynek számít.”
Bár Nixon ezzel a kijelentésével már pengeélen táncolt, támogatottsága – mivel érzelmes beszédét 60 millióan látták vagy hallották – folyamatosan növekedett.
Az 1974 februárjában született Liberty 8 hónapos korában költözött be a Fehér Házba. A Golden retrievert Betty és Gerald Ford, az USA akkori elnöke vette kislányuk, Susan számára. Amikor Susan kiválasztotta a kennelből Liberty-t, a kutyatenyésztő naivan a következőt kérdezte: „Ebből nagy kutya lesz. Mekkora házban laktok?” Nos, a ház méreteivel nem volt probléma.
Már csak azért sem, mert az öreg Ford mintegy „lenyúlta” kislánya kutyáját és nem hivatalosan, de személyi asszisztensévé tette meg.
Számtalan fényképen szerepelnek együtt munka közben. Egy legenda szerint – amelyet több írás is alátámaszt –, amikor Ford véget akart vetni egy diplomáciai vagy egyéb beszélgetésnek, titokban jelzett a kutyának, aki heves farkcsóválások közepette a vendéghez ment, így juttatva gazdáját lélegzetvételnyi szünethez.
Egyszer a következőket mondta az elnök Liberty-ről: „Ez a kutya valójában átvette a hatalmat a Fehér Házban! Ha belenyúlok öltönyöm zsebébe, még ott is kutyakekszet találok.”
Nagy emberek is alábecsülhetik a családba érkező kölyökkutya későbbi, felnőtt méreteit. Nancy és Ronald Reagen első kutyája egy flandriai pásztorkutya lett. Miután a hatalmas erejű Lucky felcseperedett, és az elnöki família minden tagját el-, át- vagy éppen keresztülvonszolta sétáltatás címén a Fehér Házon, gyakran a sajtósok áradata előtt, elkerült otthonról. Neeem! Még véletlenül sem állatmenhelyre adták. Az elnök kaliforniai birtokára költözött! Helyére a lényegesen kisebb méretű, de legalább akkora egójú trónörökös, Rex érkezett. Ezzel egy Cocker spániel lett a republikánus politikus első számú házi kedvence.
Nevét a Fehér Ház házvezetőjéről, Rex Scoutenről kapta. A kutya egészen Reagan 1989-es elnöki ciklusának végéig az épületben lakott, majd még azon évben az újságok címoldalára került, amikor egy mandulaműtét miatt állatkórházban ápolták.
A fehér házi évek kezdetén többen azt tanácsolták az elnöknek, fogadjon kutyája mellé egy trénert, mivel felesége igen nevetségessé válhat, ha Lucky-hoz hasonlóan Rex végighúzza a gyepen a sajtósok orra előtt, például mert izgatottá válik a helikopter hangjára. Reagan nem fogadta meg a tanácsot, mivel véleménye szerint Rex még túl fiatal volt az iskolához. Aztán a kutyus úgy maradt. Mondhatni! Egy spánielhez méltóan uralkodott az elnöki családon, és gyakran adott hangot véleményének a Fehér Házban. Természetesen államtitkok tekintetében az eb tökéletesen megbízható volt. Más kérdés, hogy nevelése egyéb területeken elmaradt. A következetességet pedig lehetett volna a kiképzés során gyakorolni. Az Egyesült Államok úgy egészében csak profitált volna abból, ha Reagen elnök vezetői képességei csiszolódnak. Mert egy kutya még ebben is segítségünkre lehet.
Nem volt ilyen hiányosság Winston Churchill esetében. A kiváló brit politikus, miniszterelnök és író karakteres megjelenése erőt sugallt. Nem is tudnánk elképzelni angol bulldogja és szivarja nélkül.
Ismerte a kutyákat. Meg is mondta: a kutyák felnéznek ránk, míg a macskák lenéznek bennünket.
Említi ugyan a kutyát egy másik, korántsem igazságos vonatkozásban is. A politikai sikereihez méltatlan körülmények között visszavonult Churchill depresszióval küszködött. A betegséget „fekete kutyaként” emlegette. Talán ez volt az egyetlen dolog, mely Churchillnek így utólag hibaként, tévedésként hozható fel. A fekete kutyák ugyanis talán pont a legkedvesebbek.
Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a magyar politikai élet nem szolgál túl sok kutyahírességgel. Pedig nagy kutyák itthon is vannak!
