Nem végződnek mindig happy enddel a történetek. Van, hogy egy kutya csak pár órát tölt velünk, mikor kihozzuk őket a gyepmesteri telepről. Van, hogy tudjuk, az első közös utunk egyben az utolsó is és sajnos nem azért, mert a kis védencünk olyan szerencsés, hogy egyből gazdihoz költözhet. Így volt ez vele is, a Huskyval… Élete hosszú volt és sajnos nem boldog. Ideje nagy részét láncon élte, egyedül, különösebb gondoskodás nélkül. Az idő vasfoga eljárt felette, mozgása dülöngélő és instabil lett, fogai egy része vagy kihullott vagy tönkre ment, valamint szeme világát is elvesztette. Utolsó napjait a gyepmesteri telepen tölthette, ahol legalább némi simogatást, rendes élelmet és fedélt kapott a feje fölé. Itt találkoztunk mi is vele és innen kísértük el utolsó útjára, ahol hálás tekintettel figyelte árnyékunkat, amennyit még látott belőlünk és nyugodtan fekve, simogatások közepette hajtotta álomra fejét és pihent meg végleg.
Nyugodj békében öreg harcos, utolsó óráidban legalább szeretet vett körül.
