Nem feltétlen kell notórius száguldozóknak lennünk autóvezetőként ahhoz, hogy tetemes anyagi kárral, sőt, akár emberélettel fizessünk utazásunkért. A minap az M7-esen egy galambpár húzott a szántóföldek felől az én sávom irányába. Az utolsó pillanatban a valószínűleg párját követő, nászában elvakult galamb irányt váltott, és – szembe repülve autómmal – frontálisan belerepült, sőt betört a motortérbe. A tompa puffanás következményeit elég szörnyűnek festettem le magamban. Megálláskor pontosan az a kép fogadott. A kocsi márkajele mellett szétterült szárnyak, és egy véres lyuk a hűtőrácson.
Madár esetében csak a külön biztosítások rendezik a kárt, és természetesen sem az útkezelő, sem a vadásztársaság nem vállalja a felelősséget. Fékezésünk a madarakkal való ütközés elkerülése érdekében így nem csupán állatvédelmi jelentőségű, hanem egyértelműen anyagi érdekünk is. A kárrendezés másként néz ki nagyvadak esetén.7
A vadveszély-táblák kilométerenkénti kihelyezése a 2011-es szabályozás szerint mentesíti a kártérítési felelősség alól a társaságokat. Kivéve, ha egyéb, a hatósági helyszínelés keretében rögzített mulasztással – például vadetetők főúthoz közeli elhelyezésével – a vadakat gyakorlatilag odavonzották az útszakaszhoz. Gyakoribb azonban az éjjeli, hajnali állatvonulás a szaporodási, illetve természetes táplálkozási és itatóhelyek irányába. Őzek, vaddisznók csapatos mozgása, melynek során sok esetben oldalról is nekiszaladnak autóknak az állatok, tömegbaleseteket is okoznak.
A felelősség megállapítása és a helyszín biztosítása érdekében mindenképpen hívjunk rendőrt akkor is, ha személyi sérülés nem történt. Amennyiben a szabályok betartásával közlekedtünk, úgy lehetőségünk van az elszenvedett kár behajtására a terület felügyeleti szerveitől. Ha tehetjük, készítsünk mi magunk is felvételeket a helyszínről.
Meg kell említenem, hogy a súlyos sérülésekkel járó, vagy halálos kimenetelű balesetek általában azért következnek be, mert a gázolás elkerülése érdekében, vagy az ütközés következtében az autó a szembejövő sávba sodródik. A balesetek súlyossága szempontjából elsődleges tényező a felkészült vezetői magatartás és a figyelem. Ha autóvezetés során nem vesszük számításba a vészhelyzetek lehetőségét, akkor másodlagos szempont, hogy egy nyúllal vagy egy, az úton kóválygó 200 kg-os vaddisznóval kerülünk szembe.
Amennyiben az állat gázolása elkerülhetetlen, úgy a stabil kormánytartás mellett elvégzett vészfékezéssel óvhatjuk saját, az útra tévedt állat és autónk épségét. Figyelem! Kezdő sofőrök számára a hirtelen fékezések gyakorlása a Bakony vidéke és a Balaton-környéki fő- és mellékutak vadveszélyes szakaszai miatt is nélkülözhetetlen. Megállás után, éles helyzetben pedig törekedjünk minden eszközzel a jól láthatóságra és autóstársaink tájékoztatására.
Fokozott veszélyt jelentenek a közlekedők számára az úton fekvő, leszakadt lökhárítódarabok és maga az elütött állat is. A helyszín ilyen állapotban történő elhagyása komoly jogkövetkezményekkel járhat. A közutakat járó, keresztező kutyák szintén hétköznapi szinten jelentenek problémát. Egy rendkívül morális magatartásmodell, ha például valaki állatot, kutyát üt el, és az az állat elmenekül, akkor a sofőr értesíti a területileg illetékes állatvédő szervezetet, állatorvost. A külső ismertető jegyek és a helyszín megadásával hozzájárulhatunk az állat sikeres felkutatásához, élete megmentéséhez.
Felelős és balesetmentes közlekedést kívánok!
Sebő Gyula – a JULIUS-K9 ügyvezetője
További riportttémák: http://www.sebogyula.hu/poraz-riportok/
