Szerencsés Batyu

Csütörtökön a megszokott sétaútvonalunkon Zafirával és Cooperrel találtunk rá erre a tüneményes kiscicára a letört faágak alatt. Ott sírdogált magányosan… Amint észrevett minket, azonnal jött, bújt, dorombolt, és közben reszketett, mint a nyárfalevél. Bár nincsenek cicáink, mert nincs hová tenni őket, de nem hagyhattuk magára. Batyunak neveztük el, mert folyamatosan valakinek az ölében volt. Délutánra…